Először is: kicsit szembe megyek most a saját elveimmel, hiszen általában nem szoktam szeretni, ha valaki a víziló hatalmas méretein szörnyülködik, miközben lehetne a bálnáén is. Meg döglött oroszlánt rugdosni is csúnya dolog. A magyar jobboldal (tehát többnyire azok, akik a kormánypártot támogatják) elképesztően tele van tévhitekkel, hiszen az egész identitását egy ilyenre építette: amely szerint Trianonért a magyar baloldal (bizonyos esetekben itt a zsidóságot értik) elsősorban a felelős. Legalább ez az állítás megérne egy külön posztot, a jobboldali tévhitek teljes rendszere pedig egy könyvet, de ez egy szerényebb poszt lesz annál.
1) Összefogva menni fog! A csúnya LMP ront el mindent!
Ha az LMP 2014-ben nem indul el, a szavazóik jó nagy része valószínűleg nem megy el szavazni, másik része a Fideszre szavaz, harmadik része keres egy vicces nevű listát/képviselőt a szavazólapon, és csak töredékük szavazott volna a Mesterházy-listára (az egyéni képviselőjelölteknél meg úgyis átszavazott, aki át akart szavazni). Nemcsak magamból, és az ismeretségi körömből kiindulva mondom ezt, közvélemény-kutatók is hasonlóképpen vélekedtek. Aki eléri az öt százalékot, annak fölösleges összefognia listán bárkivel. Jobban reprezentálja a választói akaratot, ha egy hosszabb listáról válogathatnak a szavazók. Az országgyűlésben pedig majd pártonként eldöntik, hogyan szavaznak, hogyan képviselik az őket oda küldőket (remélhetőleg nem egy Fidesz-kormány megszavazásával). Az MSZP, a DK és az LMP tartósan 5% fölött vannak, senkitől nem vesznek el semmit, ha külön indulnak. Igen, a DK sem vesz el semmit, annak ellenére, hogy négy éve még ők siránkoztak összefogásért (a jelenleginél kisebbnek tűnő támogatásnál, tehát abszolút logikusan, de a politikai matematikát ne tévesszük össze az elvekkel). A Párbeszéd szintén úgy tett, ahogyan azt a matematika megkívánja. Valószínűleg az Együtt is így fog tenni, vagy, ha nem, veszít a kormányellenes oldal 0.5%-ot. A Momentum van egyedül kétséges helyzetben, de ők is logikusan cselekszenek: kivárnak, meddig jutnak, és majd a választások előtt döntenek, hogy elinduljanak-e külön (nyilván kifelé a fantasztikus önállóságot, és a belőlük sugárzó elementáris erőt fogják addig is közvetíteni). 8+9+9 az továbbra is 26 (A három nagyobb, az ellenzéki összefogás résztvevőiként felmerülő párt adatait adtam itt össze, a Nézőpont Intézet legutóbbi kutatása alapján), nem több annál, csupán összeadással nem lehet csodát tenni. Az egyéni körzetekben már más a helyzet, itt fontos volna, hogy minél kevesebb jelölt nézzen szembe fideszes ellenfelével, de itt sem a pártok alkuja döntené el a jelöltek kilétét ideális esetben, hanem pl. a Közös Ország Mozgalom közvélemény-kutatása; vagy pedig egy-egy, minden ellenzéki számára hiteles (mint Mellár Tamás), esetleg hitelessé tehető (mint a liberális Kész Zoltánra lelkesen szavazó jobbikosok, vagy a Rig Lajos-fan MSZP-sek esete) jelölt színre lépése. A párttagság viszont a legtöbb szavazó szemében hiteltelenítő tényező, ebben a korábbi kormányoknak, rendszereknek, az egész történelemnek van nagy szerepe, nem a (az egyébként nagyon is létező) választói hülyeségnek.
2) Egy megváltóra várunk.
Ezt talán nem kell ecsetelnem, hogy miért bosszantó. Bajnai Együttje idején volt ez nagyon menő, ma már inkább divatját múlt. Karácsony Gergely is érti, hogy idegesítő.
3) Amíg ilyen tesze-tosza pártok vannak, nem is érdemes szavazni.
Ez a legszebb. Logikailag következik belőle, hogy "nem akarok vesztes lenni, mert lúzernek lenni nem menő". Igazából az első három pont mindegyike erre vezethető vissza, ugyanis az első pont logikája a következő: "az ilyen 9, 8, 7 százalékok olyan kicsinek tűnnek, de olyan sok ilyen párt van, ha mindet összeadnánk, biztos megnyernénk a választást, de most lusta vagyok utána számolni, hogy valójában mennyi is az annyi"; illetve a másodiké: "Nekünk még megváltónk sincsen, mint nekik az az utálatos csodaember Orbán Viktor, lúzerek vagyunk". Ha valaki nem bír hatalommal, nem véletlen, hogy tehetetlenebb, mint az, aki kormányoz. Ilyen esetekben a potenciáljának mértéke, hogy építi-e a saját táborát, sajtóját, meggyőző ellenérvei vannak-e, meg tudja-e valósítani (vagy akadályozni), amire lehetősége van. Ezt mindenki döntse el maga, hogy mennyire sikerült az ellenzéki pártoknak, de azért ne felejtsük el, hogy voltak biztató jelek, pl. a migránsnépszavazáson nem sikerült a kormánynak, amit szeretett volna, ott volt a NOlimpia, a kétharmad elvesztése, illetve jó pár törvényből és törvénytervezetből ki kellett hátrálnia a kormánynak.
4) Majd leváltják Orbánékat 2014-ben, vagy 2018-ban! Ja, nem, ezeket régen mondtuk, 2022-ben, vagy 2026-ban!
Ma ilyesmit Puzsértől olvastam. Egyébként nagyon is lehetséges, hogy így lesz, talán még valószínű is, de semmiképpen sem szükségszerű. A logika az, hogy az okos megmondóembereknek van két törvénye.1) törvény: demokráciákban előbb-utóbb mindenkit leváltanak, ez pedig itt egy demokrácia, sőt, parlamenti váltógazdaság, az is marad, mert nem menő azt mondani, hogy nem az, 2010 előtt sem volt menő a Debreczeni Jóska. 2) törvény: Orbán nagyon menő, karizmatikus, ezért mindig nyer. Akinek pedig hiú ábrándjai vannak, az lúzer, mert nagyot koppan majd, szomorú lesz. Ez utóbbi törvény csak rövid távon érvényes, mert az első törvény még menőbb, és így felülírja azt. Így történik az, hogy egyes kormányellenes véleményformálók képzeletében a soron következő választást mindig a Fidesz, az utána (vagy legkésőbb az azután) következőt nem a Fidesz nyeri. Persze, az első törvény "előbb-utóbb"-jából akár ennél több egymás utáni Fidesz-győzelem is következhetne, de a további Fidesz-győzelmek mégiscsak az első törvénynek mondanának ellent, ugyanis egy ilyen rendszert ugyan demokráciának még lehetett nevezni, parlamenti váltógazdaságnak azonban semmiképpen sem. Márpedig nehogy már a Debreczeni Jóskának legyen igaza! Valószínűleg a Fidesz inkább maga mond le a hatalomról!
Az senkinek nem fordul meg a fejében, hogy számtalan más módon is távozhat a hatalomból Orbán, például lemond, vagy lemond a jelöltségről (legkésőbb majd valamikor öregség miatt). Esetleg ellehetetlenült helyzet utáni, vagy akár "spontán" (tehát Fideszen belüli okokból következő) palotaforradalom után, amit akár előre hozott választás is követhet, így aztán nem feltétlenül kötelező 4n+2-es számú évekről sem beszélni. Itt csak Orbán távozásának módjáról, nem okáról beszéltünk, a körülmények teljes spektruma, amelyek között ez megtörténhet, külön történet lenne.
Leginkább egyébként azért idegesít a fenti mondat, mert nem reflektál arra a tényre, hogy a Fidesz már két nagy, a választást követő népszerűségvesztést is túlélt úgy, hogy médiatúlsúlyával tematizálta a közbeszédet. Ez a lehetőségük mindig meglesz, ha nem lesz más téma, akkor a cserebogarak halhatatlanságáról fogunk sokat hallani. Így egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy a lassú erózióban kár bízni, már nem olyan a politikai környezet, mint 2010 előtt, máshogy fog véget érni ez a rendszer.