Vendégszerzőnk, Gianluca Baranelli cikksorozatát olvashatják, a közelgő olasz választáshoz kapcsolódóan, "Mr. Bunga Bunga visszatért" címmel.
Nyolcvankét éves. Jelenleg is el van tiltva közhivatalok viselésétől. Négy év börtönt kapott adócsalásért. Le kellett mondania a miniszterelnökségéről a történelem legnagyobb olaszországi parlamenti többsége mellett. A Ruby-botránnyal a háta mögött, a Panama-iratok kikerülését követően, a Lodo Mondadori-ügy után, és miután kiderült, hogy a legközelebbi támogatóinak maffiakapcsolatai vannak: még mindig itt van. A nemzetközi kapcsolatait - a viselkedése, állításai és tettei miatt - terhelő rossz szájízzel együtt is. És még lehetne tovább folytatni a sort. Egy „normális” országban, ha egy politikus akár egyet is elkövet az előbb felsoroltak közül, egy életre búcsút inthet a karrierjének.
De mi most nem egy normális politikusról, hanem a világ egyik legellentmondásosabb államférfiújáról beszélünk, Silvio Berlusconiról, aki úgy döntött, hogy főszereplője lesz a következő olasz parlamenti választásnak március 4-én. Anélkül, hogy tudná, hogy lehet-e ő ténylegesen a következő miniszterelnök, vagy akár tagja a következő kormánynak - az Emberi Jogok Európai Bíroságának döntésére várva, amely eldönti, hogy eltiltása a hivataltól folytatódni fog-e, vagy nem.
Aki nem olasz, annak nehéz lehet értelmezni, hogy hogyan lehet Berlusconi esélyes a következő miniszterelnöki tisztségre - akár liberális, akár konzervatív az illető - de nem kell aggódni, olaszként sem könnyű megérteni. Hogy mégis megpróbáljuk a lehetetlent, először tegyünk egy kísérletet, hogy megértsük, kicsoda is Silvio Berlusconi!
Ő az utolsó politikai vezető, aki a fasiszta korban született, és bár nem tekinthetjük Berlusconit a fasizmus támogatójának, de néhány állítása a Forza Italia párt vezetőjeként egybecseng a fasizmuséival. Nem született nagyon gazdag családba, de az északi középosztály gyermeke, édesapja bankigazgató volt, és pozíciója magadta neki a lehetőséget, hogy jogot tanuljon az egyetemen. Miután például eladóként és énekesként is dolgozott, megfelelő összeget gyűjtött össze, hogy üzletemberré váljon az építészeti szférában a hatvanas években. Több mint tíz évig a fő tevékenysége az építészethez kapcsolódott, amely lehetővé tette, hogy nagyszerű eredményeket érjen el az ez idő tájt Olaszországba megérkező gazdasági fellendülés miatt.
A hetvenes években Berlusconi elkezdett befektetni a médiába. A szabályok megváltozása lehetővé tette sokak számára, hogy invesztáljanak a szabad televíziós piacba, kis helyi TV-csatornákat alapítva. E csoporton beül Berlusconi biztosan a legjobb, vagy a legszerencsésebb volt, néhány év alatt létrehozta a legnagyobb média csoportot, amely képes volt az állami televíziócsatornával (Rai) versengeni, azétól eltérő piacon, több reklámidővel, és némely társadalmi csoportban - mint a például a fiatalokéban - jobb eredményekkel. Így alapította a Fininvest Csoportot (a legnagyobb olasz TV-társasághoz kapcsolódva), a Publitalia 80-at (amely Európa egyik legnagyobb hirdető ügynöksége lett), újságokat, rádió- és TV-csatornákat (Franciaországban, Németországban és Spanyolországban), bankokat és biztosító társaságokat, bolthálózatokat. Az egyik leghíresebb projektje az AC Milan felemelése volt, amelyet válságban, másodosztályú tartózkodása alatt vett meg majd Európa egyik legjobb futballcsapata vált belőle.
Berlusconi ez idő alatt a leggazdagabb olasz emberré vált. A középosztály gyermeke, aki kemény munkával és okos befektetésekkel a jómódúbb lett, vagyonosabb, mint a Ferrero, vagy a Fiat vezetői. A jelképévé vált annak az embertípusnak, aki megkaphat bármit, amit akar - van rá pénze és van hozzá hatalma - a legjobb házakat, autókat, luxuscikkeket, Olaszország legszebb nőit (akkor is, ha ötven, vagy annál több évvel fiatalabbak nála). Így az északi középosztály példaképévé vált: vitathatatlan vezetővé és versenytárssá. Az álmainkat testesítette meg: dolgozz sokat, és legyen meg mindened, mert sokat dolgoztál. De az (akár a déli) átlagos olasz polgár számára is példaképpé vált: dolgozz sokat, legyen pénzed felnevelni a gyerekeidet, mutasd meg a család egységét, járj templomba, és örömmel vedd magadhoz azokat a javakat, amelyeket az élet biztosított a számodra, ha ez nem esik az erkölcsi és törvényi határokon kívül. Idáig tehát szépnek, kereknek tűnik a történet.
Folytatjuk...
