Mostanában is sok helyen olvasni a Jobbiktól a DK-ig tartó technikai koalícióról. Ma például Elek István hvg-s cikkében, és Nagy Attila Tibor mno-s írásában jött szembe velem a furcsa koalíció ötlete, különböző formákban. Először Karácsony Gergely találmánya volt a 2011-ben még nagy fölháborodást keltő gondolat, viszont amióta Vona Gábor kiskutyákat simogatott és trendi fiatalokkal fényképezkedett, lassan természetessé kezd válni. Ez nem feltétlenül probléma, de érdemes más oldalról is megvilágítani a felvetést, mert ideológiai és választás-technikai kérdéseket is fölvet.
A Jobbik alelnöke még mindig Toroczkai László, az európai parlamenti képviselője az a Morvai Krisztina, aki annak idején metélt farkincákról ábrándozott. A szavazótáboruk nagy részét ezekben az időkben szedték össze, a néppártosodással csak veszítettek. Ha feltételezzük is, hogy a radikálisabb szavazótábor egy része már továbbállt a Fideszhez (változnak az idők, képzeljük el ezt a mondatot a kétezres években!), biztosan maradt egy radikális szubkultúrához kötődő fiatalokból, egykori miépesekből, vagy egyéb kemény jobbosokból álló mag, amely nem nyelné le, hogy pl. Gyurcsány jelöltjeire kelljen szavaznia. Ők ilyen esetben nem szavaznának, pártot robbantanának, vagy a Fideszre adnák voksukat. Az összefogás lehetőségét mindig csak az egyik oldalról vizsgálják (vajon a baloldali értelmiség és szavazótábor képes-e lenyelni a Jobbik-békát), a másikról nem esik szó (a jobbikosok szavaznának-e baloldali jelöltekre). De ugyanez más pártok szavazóival kapcsolatban is létező probléma. Rengeteg olyan embert ismerek (és el tudom képzelni, hogy össztársadalmi szinten is jelentősen reprezentált ez a tábor), akiknek elege van a Fidesz korrupciójából és arroganciájából, de semmilyen körülmények között nem szavaznának a DK-ra, vagy az MSZP-re. Nem is csoda, hiszen komoly ideológiai különbségek vannak jelen, amíg pl. Szanyi Tibor idézőjelbe teszi a forradalom ünnepét. De a 2002-2010-es kormányzás "eredményeivel" sem meglepő, hogy nem mindenki elégedett. Amíg lehet szavazni például az LMP-re, addig azt teszik, amint megszűnik ez a lehetőség, otthon maradnak, vagy a Fideszre fognak szavazni. 2014-ben ez a jelenség röpítette a télen még 1-2%-on álló LMP-t a parlamenti küszöb fölé a baloldali összefogás létrejötte után.
A szavazatok nem adódnak össze automatikusan. Ezt a leckét megtanulhattuk már például akkor, amikor a 2010-es választások előtt létrejött MDF-SZDSZ szövetség, amely a fúzió a megszületése után akár az MSZP baloldali alternatívájának tűnhetett, végül 3% alatti eredményt ért el (míg a semmiből érkező LMP simán megugrotta az 5%-os bejutási küszöböt). Vagy 2014-ben, a fentebb említett nagy baloldali összefogáskor. Tulajdonképpen lehetőségek levétele a szavazólapról antidemokratikus tett: megfosztjuk a választót attól, hogy ő dönthessen, egy pártelit dönt helyette. Vagy a (lehetséges, hogy jogos, de ettől még a demokrácia szellemével ellenkező) lenézés a háttere: nem feltételezzük a szavazóról, hogy különbséget tudna tenni a listás és az egyéni szavazatai között, hogy értené a választási rendszert, és a téteket. A jelenlegi, még széttöredezett ellenzék mellett is az 50%-hoz közelítő fideszes támogatottság mellett nagy a valószínűsége a technikai koalíció esetén tehát annak, hogy az otthon maradó, vagy a Fideszre átszavazó választókkal együtt a Fidesz simán 50% fölé kerül, így egyértelműen többséget és legitimitást szerez a következő kormányzáshoz. Sajnos elképzelhető, hogy vagy két és fél millió, súlyosan elfogult Fidesz szavazó tényleg képes lehet szinte bármilyen körülmények között választást nyerni kedvenc pártjának.
Viszont a Fidesz olyan fegyvereket vetett be, amelyek ellen tényleg felmerülhet a 2018-as választásnak a fideszes rezsimről szóló népszavazássá alakításának ötlete, mint utolsó lehetőség. Mit mondjon a ember akkor, amikor az értelmes vitát olyan hazugságokkal teszik lehetetlenné, mint hogy Vona Gábor Allahot (tehát törökül: akár a keresztény Istent) dicsőíti. Vagy, amikor a fenti hazug plakáttal kampányolnak. A Népszabadság felszámolása, a mérhetetlenül arrogáns nyilatkozatok, az ÁSZ vizsgálat, Mészáros és Tiborcz gazdagodása (és még hosszan lehetne sorolni) után. Lányi Andrásnak igaza lehet: egy deklaráltan elvtelen koalíció megkötésével a népszavazássá alakítás elképzelhető. Csakhogy, akkor el kell fogadnunk a választás eredményét, akkor is, ha a szavazók több, mint ötven százaléka a Fideszre, és ezáltal a fentebb említett hatalomgyakorlási módszerekre szavaz. Ez esetben lehetséges, hogy az ország menthetetlen.
