Olvasom ezt a cikket a 24.hu-n: "Mit tegyünk, ha az apósunk Soros-bérencezni kezd az ünnepi asztalnál". A leírt esetek az ünnepi asztal körül, az asztalt körüllengő Soros és Orbán-fantomok, a migránssimogatózás és liberálfasisztázás sokunknak ismerős lehet: a téma karácsony környékén is gyakran előjött az internetes sajtóban. A cikk utolsó, kiemelt mondata egy Kurt Vonnegut idézet: "Az Isten szerelmére, csak legyél jó ember!", de engem nagyon nyugtalanít, hogy mi vezetett ide, hogy ennyire eltérően látjuk a történelmet és a jelen politikáját, bár ennek taglalása valószínűleg jóval meghaladná egy blogbejegyzés méreteit. Sok mindent megvilágít a problémakörrel kapcsolatban Kabai Domokos Lajos mai remek írása. A  24.hu-s cikkel kapcsolatban többek között ez a bekezdés nyugtalanított:

"Balázs akkor ébredt rá, hogy mennyire a saját buborékából szemléli ő is a világot, amikor az apjával játékból szerepet cseréltek, és neki pozitívumokat, míg az apjának negatívumokat kellett mondania a Fideszről. „Egyetlen egyet tudtam mondani, a dohányzás visszaszorítását, miközben én is tisztában vagyok vele, az lehetetlen, hogy nyolc év alatt egy kormánynak ne legyenek jó döntései is.” "

Nos, én azt gondolom, hogy nem élek véleménybuborékban. Az ismerőseim nagy része szimpátiával, de semmiképpen sem ellenszenvvel fordult az elmúlt nyolc év kormányzása felé (azért van, akinek változik a véleménye ez ügyben). Kezdetben én magam is Fidesz-szimpatizáns voltam. És ma is eljut hozzám a kormánypropaganda: a szomszéd szobából sokszor a "közszolgálati" tévé adásait hallom, a barátaimmal, rokonaimmal rendszeresen megbeszélem a közéleti eseményeket, akik legtöbb esetben a kormány álláspontját tolmácsolják. 

Így én Balázzsal ellentétben a dohányzás visszaszorításán kívül egyéb pozitívumokat is meg tudok említeni a Fidesz-kormányzással kapcsolatban. A rezsicsökkentés indokolt volt: a gazdagabb nyugat-európai országokban oktalanul alacsonyabb volt a rezsiköltség, mint nálunk, most egyébként újra itt lenne az ideje egynek (az erre épített öntömjénező és végtelenségig egyszerűsített kampány annál ellenszenvesebb volt). A közmunka jó ötlet, és bizony, megoldás volt két, súlyos problémakörre: a munkanélküliségre és a mélyszegénységben élő vidéki rétegek egyre erőteljesebb leszakadására (nem, nem az öncenzúra akadályozott abban, hogy cigánykérdést írjak, hanem az, hogy tudom, hogy mélyszegénységben nem csak cigányok élnek, a megfogalmazás így tehát pontosabb volt). Pozitívum a munkahelyteremtés: a választás után sokan kinevették Orbánt, hogy egymillió új munkahelyet fog teremteni, most lassan itt az ideje visszatérni a kérdésre: nem hazudott, bár a körülmények a kezére játszottak, de a nevetgélés és a hazugozás korai volt. Tényleg nem a korábbi kormányok "ígérünk, azután nem tartjuk be" taktikájára épült a Fidesz 2010 utáni választási stratégiája, hanem leginkább arra, hogy nem ígértek semmit és nem is hirdettek semmit. És egyes problémakörök tekintetében jól kormányoztak.

A negyedik fontos téma, amiben egyet lehetett érteni a Fidesszel, azok közül, ami eszembe jut: a bevándorlás kérdése volt. Egy ország tartassa be a törvényeit. Beszélhet az identitásáról: kik vagyunk mi, mi tesz minket magyarrá. Lehet-e integrálni adott bevándorlókat, ha igen, kiket, ha nem, miért. Mekkora az a tömeg, amit integrálni tudunk: a néhány száz fő, amit a kvóta jelentett volna, probléma-e vajon? De, ha nem ez a valódi nehézség (bár sokan voltak a Fideszre szavazók között, akik szerint igen, mégis elnézték kedvenc pártjuknak ugyanennyi bevándorló betelepítését, amikor az kiszivárgott, és a kötvényprogramot is - ők vajon felelősen hoztak döntést a szavazásnál, amikor egy ilyen önellentmondást nem vettek figyelembe? Ez demokrácia, felelős döntéshozatal?), akkor bizony az szerintem is megfontolandó, hogy ha nem tartatjuk be a törvényeinket, megengedjük az illegális bevándorlást, akkor az vonzerőt jelenthet újabb potenciális törvénysértők számára. És helyes, hogy ez a kérdés az európai diszkusszió fókuszába került - Orbánéknak is köszönhetően - mivel így nagyon sok kibeszéletlen problémát tárgyalt végig az európai közvélemény (ez talán pozitív fejlemény: ha megbeszélünk valamit, tudatosítjuk azt, feszültséget oldunk). A kerítés pedig egy válasz egy felmerülő problémára. Természetesen az erre épített gyűlöletkampány, az illegális és legális bevándorlók keverése, a "mi bevándorlónk jó bevándorló" fideszes elvének titokban tartása, az EU-Arab megegyezés megvétózása a politikai feszültség mindenáron való fenntartásának érdekében, annál ellenszenvesebb. Ennyit a pozitívumokról (lenne még néhány - nyolc év alatt összejön egy pár). A felsoroltak a Fidesz-kormányzás legemlékezetesebb mozzanatai, akkor - lehetne mondani - miért is nem vagyok én fideszes? 

Mert ennél vannak sokkal fontosabb témák is a kormányzás tekintetében. A cinikus, törvénybe ütköző, ostoba, felelőtlen döntéseket, ügyeket a végtelenségig lehetne sorolni, talán majd egy másik posztban (néha az az érzésem, főleg választás előtt, hogy érdemes volna összeszedni egyszer az elmúlt évek összes ügyét, mert ha csak egy-egy, éppen aktuális jelenséggel foglalkozunk, mint például mostanában a tényleg felháborító túlóratörvénnyel, akkor azt hihetik azok, akiket meg akarunk győzni, hogy több érvünk nincsen). Az összes ilyen ügynek azonban két dolog az esszenciája: az Orbán-kormány politikája emberellenes, és a külpolitikája téves, ártalmas az ország számára. Bevezették a Humán Erőforrások Minisztériumát, és azóta is következetesen tartják magukat az emberellenes, a humánumot mélységesen lenéző politikájukat. Ez mutatkozik meg az egészségügyhöz és oktatáshoz, kutatómunkához való hozzáállásukban. Ebben a világképben az emberek robotok (humán erőforrás), és szavazógépek. A mélységes lenézés árad felénk a Habony-művek felől.

A külpolitikánkat szintén elrontottnak tartom a vétókkal, behívatásokkal, kikérésekkel, folyton az önbizalomhiányt kompenzáló streetfighterkedésekkel (ami persze mind játék a szavazók számára). Illetve persze az orosz függéssel. Tamás Gáspár Miklósnak: nem vagyok ruszofób, az orosz nép történelmi, földrajzi helyzetéből, - most éppen a Szovjetunió szétesése után megszületett földrajzi, gazdasági és katonai stratégiai helyzetből - következő tragédiájának tartom, hogy rendszeresen belecsúsznak valami embertelen rezsimbe - ez a mostani messze nem is annyira szörnyű, mint a korábbiak (reméljük, nem is lesz), de ahhoz elég, hogy Magyarországra rávesse hatalmas árnyékát. E két dolog elég ahhoz, hogy azt gondoljam, nagy árat megér, hogy megszabaduljunk Orbánéktól. Nem a véleménybuborék miatt van, és ez nem a migránsokról szól, bár kormányoldalról szeretnék, hogy minden arról szóljon.

Amikor a 24.hu-s cikkben Balázs így szól: "Hogy olyan egyszerű állításokban sem tudunk közös nevezőre jutni, hogy egy hajléktalanokat gyalázó címlap helytelen dolog?", akkor az az érzésem, hogy a humanista politikát tekintve nem tudunk közös nevezőre jutni. A törvény betartatása a migránsokkal: helyes dolog, ebben a legtöbben egyetértünk. De néha úgy tűnik az ilyen ünnepi beszélgetésekkor, hogy az elemi gyűlölet nyilvánul meg a migránsozás által. Hiszen a lakosság nagy része egyetért azzal, hogy a törvényt be kell tartatni. Viszont sokan nem gondoljuk, hogy a tengerbe kéne őket lőni. Vagy a tranzitzónában éheztetni őket. Akkor sorosbérencek vagyunk? Kizárásos alapon csak azért tarthatnak annak minket, mert nem gyűlölünk eléggé, hiszen az illegális bevándorlást mi sem támogatjuk. A Fidesz-szavazók egy részének igenis szimpatikus az antihumanista beszéd. Ezzel pedig semmilyen szinten nem tudok azonosulni. Az alapoknál kezdődik a félreértés.

Tényleg ne legyünk tehát igazságtalanok. Én Egervári Sándorról is azt állítottam, hogy vannak érdemei a magyar válogatott szövetségi kapitányaként az 1-8 és 0-3-mal együtt. Nem ő volt az utóbbi évtizedek legrosszabb szövetségi kapitánya. De a teljes kép borzasztó. Így Orbánékkal se legyünk igazságtalanok: hoztak jó döntéseket. Ilyen szempontból "középebben állok" a politikai palettán, mint a cikkben említett Balázs. Azonban az antihumanista politikát és a rossz külpolitikát nem tudom elfogadni. Az árokbetemetés, mint jelszó is egy ideje mindig középről vagy "baloldalról" hangzik el, viszont Orbánéknak lett volna lehetőségük megvalósítani 2010 után, nem éltek vele, nagyon nem. Attól tartok, hogy politikájuk lényege az árokásás. Lehet, hogy cikkben említett Fidesz-szavazók, Vonneguttal szólva, jó emberek, de rossz politika mellett állnak ki.  Szerintem kimondható: rossz, nincs mit megérteni rajta. Sajnos a társadalmunk tele van gyűlölettel és frusztrációval. Vajon van értelme a további vitának, ha ennyire különböznek az alapállások? Jó kérdés, még magamnak sem tudtam megválaszolni.