MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Biztos az, hogy nem találjuk egyszer csak kívül magunkat? Kétféle módon is megvalósulhat a szörnyűség: belső (kilépünk, mondjuk népszavazással, vagy anélkül), vagy külső (kitesznek, vagy felbomlik az egész) okból. Vagy egyszerűen elkezdődik egy olyan adok-kapok, amelynek a végén közös megegyezéssel elköszönünk egymástól.
Állítólag a magyar társadalom nagy többséggel az EU tagság mellett áll, de a kormány jelentős erőkkel dolgozik azon, hogy ez egyre kevésbé legyen így (lásd nemzeti konzultáció). Ha nem a "gonosz EU"-ról szólna Orbán Viktor nagyjából minden megnyilvánulása (azzal a hipnotikus "Magyarország erősödik" lámpával a háttérben), talán még el is hinném, hogy nem játszik Magyarország teljes elidegenítésére "Brüsszeltől", pedig sajnos egyre inkább ez a helyzet. Ha az a célja, hogy Magyarország EU-n belüli függetlenségét növelje, akkor miért sulykolja nap, mint nap, hogy "Brüsszel rossz"? Miért nem végzi csendben a dolgát? Ha meg egyszerűen csak megfelelő ellenségképet keres, akkor miért nem talál mást? Például az Ukrajna területére erőszakosan behatoló, Európát az energiabiztonságnál fogva zsaroló Oroszországot? Nem, velük szemben "tudjuk, hol a helyünk". Képzeljük el a helyzetet fordítva! Úgy, hogy Orbán minden pénteken a Kossuth rádióban arról beszél, hogy "Moszkva beleszól más országok dolgába", majd Merkelt fogadva kijelenti, hogy "tudjuk, hol a helyünk". Nyilván addig megy el, amíg úgy érzi, hogy megteheti. Merkellel megteheti, Putyinnal, ha akarná, sem tehetné. Ilyen szolganépség volnánk? Arra repülünk, amerre fúj minket a szél? És egyébként is: mi lesz, ha Merkel helyett Schulz lesz a kancellár? Visszatérve a társadalom EU ellenes puhítására: én tényleg nem értem, miért van erre szükség ekkora dózisban. Ehhez számomra az ellenségképgyártás, és a függetlenség melletti szabadságharcos elköteleződés sem elegendő érv.
Jelenleg azért nem szólnak vissza keményen nyugatról, mert pontosan tudják, hogy Orbán malmára hajtanák vele a vizet; ő ugyanis még jobban elkezdene brüsszelezni. De azzal is az ő malmára hajtják a vizet, ha nem tesznek semmit. Ha viszont jönnek új vezetők (akár Schulz, Macron), jöhet egy új politika is, egy keményebb fellépés "Orbán Magyarországa" ellen. Ha logikusan nézzük: bizony, igazuk lenne. Schulz mindig az Orbán elleni markánsabb kiállást képviselte (az Európai Parlament elnökeként), Macron pedig a Mag-Európa híve... Egy ilyen felállás esetén elkezdődhet egy olyan adok-kapok, amelynek nagyon rossz vége lehet (és lehetséges, hogy Orbánék éppen erre játszanak).
Persze fel is bomolhat az egész EU: ha a franciák Le Pennel, és a hollandok Wildersszel kilépnek, akkor nem sok értelme marad a közösségnek... Ugye, hogy mindezek tükrében már nem is tűnik annyira lehetetlen szcenáriónak az, hogy kívül találjuk magunkat?
Nos, ezért drukkolok, hogy a Fidesz ne szerezzen abszolút többséget 2018-ban az Országgyűlésben. Újabb négy év: sok idő. Az alatt ezek a sötét véleménymanipulátorok el tudják érni, hogy egyedül maradjunk Európa közepén - egy nagy medve ölelő karjai között. Ha 50% alatt maradnának, a többi párt talán meg tudna egyezni egy új választásról, arányos rendszerrel. Egy ilyen, arányos szavazáson már esélye sem volna a Fidesznek az abszolút többségre - talán soha többé. És jóval kevésbé lehetne a továbbiakban brüsszelezni. Ennyi az egész. Nem azért tartom ezt fontosnak, mert MSZP-s, DK-s, vagy Jobbikos lennék. De a nyugati típusú fejlődés kérdését lényegesen fontosabbnak tartom, mint a pártpolitikai szempontokat. Egyszerűen nem lehetne ugyanúgy, az erő pozíciójából szónokolni az EU ellen, mint eddig.
