A dizájn. Az LMP történetesen zöld, a Momentum lila. A Momentum minden megjelenésével hangsúlyozni szeretné, hogy "trendi fiatalok vagyunk, akiknek egyszerűen elege van abból, hogy nincs szappan az iskolában", az LMP kevésbé, inkább konkrét témákra fókuszál. A Momentum valami olyasmi szeretne lenni, amit Orbán a Fidesztől akarna (fancyk, trendik, szexik). A világkép szempontjából nem sok különbség van köztük az alapján, ami eddig kiderült. Együtt szedik az aláírásokat az olimpia megrendezéséről szóló népszavazás megtartásáért. Ugyanúgy a huszonegyedik század pártjainak tartják magukat, meg akarják haladni a huszadik század törésvonalait, le akarják váltani a régi elitet, a korrupciót tartják az egyik legfontosabb problémának, megnyitnák az ügynökaktákat, hiányolják a baloldalról a nemzetben való gondolkodást, foglalkoznának a vidék problémáival, a szegénységgel vennék fel a küzdelmet, harcba indulnának az Orbán-kormány által fenyegetett szabadságjogokért. Tehát nemzeti, szociális és liberális minimumban gondolkoznak. Mindkettejüknek az volt a terve, hogy az establishmenttel szembeni ellenszenvet meglovagolva nagy párttá válnak, majd, a belső, világnézeti különbségek mentén akár fel is robbanhatnak. Ez az LMP esetén azóta már részben meg is történt, a PM kiválásával. 

Mit jelent ez? Azt, hogy az LMP annak idején kifejezetten jó ötlet volt, ha nem tudtak azóta sem új rést találni a politikai piacon. A fideszesek azzal vádolják az LMP-t, hogy színtelen, szagtalan. Miközben számtalan ügyben fejtették ki véleményüket (hajléktalanság, Székelyek menete, Kishantos, stb..). Tény, hogy a nemzethez nem úgy viszonyulnak, mint agy focidrukker a kedvenc csapatához (ahogy pl. Orbán Viktor, többek között a legutóbbi évértékelője alapján), hanem fontos nekik a nemzet (életszínvonalának is) felemelése. És ennek ellenére csak 5%-ig képesek jutni.

(MTI Fotó: Bruzák Noémi)

E két párt számára ma a legrosszabb forgatókönyv az,hogy egymástól elvéve a szavazatokat mindketten kiesnek 2018-ban a Parlamentből. Ez nem valószínűtlen. Akik pedig kigondolták a Momentumot, vállalták ennek kockázatát, ahelyett, hogy megpróbálták volna újra felépíteni az LMP-t. A Momentum az elmúlt három év talán legígéretesebb politikai projektje, a feléje irányuló médiafigyelem alapján. Kigondolói tudták, melyik pillanatban kell belépni a piacra (a nevük is erre utal). Nem arról van szó tehát, hogy meggondolatlanul cselekednének. Hanem arról, hogy ezt látták az utolsó esélynek. Csinálni egy új LMP-t, de eltérő dizájnnal. Az LMP ellen szóló egyetlen érv, hogy túlságosan régóta nem tudnak megerősödni, tehát nem árasztják az erő auráját. Csinálni kell tehát egy új mozgalmat, amelynek az az egyetlen előnye a korábbihoz képest, hogy új, nem lehet rájuk sütni, hogy "régóta ott vannak és nem csináltak semmit" (aki ezt mondja, általában nem szavazott az LMP-re, tehát maga sem tett érte semmit, hogy ők tehessenek). A Momentum valószínűleg ugyanúgy nem lesz tömegpárt, mint ahogy az LMP sem lett az. Valószínűleg annyira sem viszi majd, mint az LMP, mert nem mondanak újat, tehát nem találtak piaci rést (hacsak nem a dizájnnal). A kitalálóinak mégis megérte ez az egyetlen szempont - az új megjelenés - a megalapítását. Ennyire nincs öltet. Ez tényleg tragikus.

Félreértések elkerülése végett: ez nem egy erkölcsi kioktatás, nem plágiumvád, nem olyasmi, mint amit a Jobbiktól szoktunk hallani ("a Fidesz ellopja az ötleteinket!"). Szerintem teljesen legitim dolog újracsomagolni valamit, ugyanis tényleg nehéz kiszámítani, hogy mennyire lehet fontos a külalak, vagy a megfelelő pillanat. Én drukkolok a Momentumnak. És én sem tudnék jobbat kitalálni, mint az LMP újracsomagolása, úgyhogy nem akarok nagyokos sem lenni, aki számon kéri a "baloldal" "ötlethiányát", miközben magam sem tudok jobbat mondani. Csupán kifejezem a szomorúságomat, hogy nincs jobb ötlet. És hogy ennyire fontos lehet a látszat.