Szerintem az egyfajta csoda (vagy csak Vona Gábor jobban tisztában van azzal, hogy mit engedhet meg magának), hogy a Jobbik a "néppártosodással" nem bomlott fel. Nagyon sokan rendkívül csalódottak lehetnek Vona új politikája láttán. Minden esetre nehéz lehet azzal a kognitív disszonanciával élni, amit a Jobbik radikálisai átélnek: hittek az örök hűség katonás eszméjében, miközben valaki hátulról már sugdos a fülükbe. Azt sugdossa, hogy az egyoldalú hűség nem is feltétlen érték: ha egy személyhez vagy hűséges, az elárul téged, ha egy eszméhez, amit nem értesz teljesen, az is elárulhat téged (lásd: a forradalom felfalja gyermekeit). A politika legalábbis erről szól. Ennek vagy nagy apátia lehet a vége, vagy lázadás. 

Ha a 2018-as választásra gondolunk, szerintem lassan csoda kell ahhoz, hogy ne bizonyosodjon be: a Jobbik ezt nem nyerheti meg. Akkor Vona Gábor eltaktikázta magát? Nem valószínű. Ő nem elégszik meg a Fidesz 50% alá szorításával, számára ez nem siker. A Jobbik az eredeti, szubkulturális attidűdjével ("kamaszkor") valószínűleg nem tudott volna választást nyerni 2018-ban. Így, a néppártosodással erre még kevesebb esélye lesz, viszont 2022-ben több. Addigra jobban elfelejtik az emberek, hogy mi volt a Jobbik korábban, és egy, a Szerb Haladó Pártéhoz hasonló forgatókönyv is lehetségessé válik. 2018-ig viszont szerintem nem fognak profitálni a középre tolódásból: a radikálisok kiábrándulnak (otthon maradnak, ad absurdum, a Fideszhez csapódnak), vagy szélsőséges esetben látványosan szakítanak a Jobbikkal. Új szavazókat nem hiszem, hogy addig meg tudnának győzni: aki eddig hajlandó volt rájuk szavazni, az eddig is hajlandó volt (lsd. Ózd és Tapolca), aki pedig nem, az ezután sem lesz az. Ma már nem abban a korban élünk, amikor egy hanukai köszöntő kitörést jelenthet valamiféle karanténból. Karantén nincs többé. Valószínűleg az internet vetett neki véget. Ezt épp a Jobbik korábbi látványos előretörése bizonyította. Viszont, ha szépen lassan, a felejtéssel párhuzamosan felvállalnak olyan ügyeket, amelyek a Fidesz, vagy a baloldal támogatói számára szimpatikusak, 2022-ig akár látványosan is megerősödhetnek. 

A Jobbik számára talán katasztrófa-forgatókönyv a szakítás, ugyanis egy olyan, radikális párt kiválása, amelyben a szubkultúra legismertebb arcai és szimbólumai szerepelnek, komoly érvágás lenne: egy ilyen párt szerintem kifejezetten sok szavazót lenne képes elvinni a Vona-párttól, akár nagyobbá is válhatna nála. De ők ismerik a belső közvélemény-kutatásokat, nem én. Lehet, hogy ha ismerném, már nem is tűnne annyira úgy, hogy Vona pengeélen táncol.

Számomra prioritás a Fidesz 2018-as kisebbségbe szorítása, ezáltal a választási rendszer arányossá tétele, az ország Európai Unióban, polgári fejlődési pályán tartása. Én már nagy valószínűséggel sohasem szavaznék a Jobbikra. Távol állnak tőlem.