Először is: kicsit szembe megyek most a saját elveimmel, hiszen általában nem szoktam szeretni, ha valaki a víziló hatalmas méretein szörnyülködik, miközben lehetne a bálnáén is. Meg döglött oroszlánt rugdosni is csúnya dolog. A magyar jobboldal (tehát többnyire azok, akik a kormánypártot támogatják) elképesztően tele van tévhitekkel, hiszen az egész identitását egy ilyenre építette: amely szerint Trianonért a magyar baloldal (bizonyos esetekben itt a zsidóságot értik) elsősorban a felelős. Legalább ez az állítás megérne egy külön posztot, a jobboldali tévhitek teljes rendszere pedig egy könyvet, de ez egy szerényebb poszt lesz annál. 

1) Összefogva menni fog! A csúnya LMP ront el mindent!

Ha az LMP 2014-ben nem indul el, a szavazóik jó nagy része valószínűleg nem megy el szavazni, másik része a Fideszre szavaz, harmadik része keres egy vicces nevű listát/képviselőt a szavazólapon, és csak töredékük szavazott volna a Mesterházy-listára (az egyéni képviselőjelölteknél meg úgyis átszavazott, aki át akart szavazni). Nemcsak magamból, és az ismeretségi körömből kiindulva mondom ezt, közvélemény-kutatók is hasonlóképpen vélekedtek. Aki eléri az öt százalékot, annak fölösleges összefognia listán bárkivel. Jobban reprezentálja a választói akaratot, ha egy hosszabb listáról válogathatnak a szavazók. Az országgyűlésben pedig majd pártonként eldöntik, hogyan szavaznak, hogyan képviselik az őket oda küldőket (remélhetőleg nem egy Fidesz-kormány megszavazásával). Az MSZP, a DK és az LMP tartósan 5% fölött vannak, senkitől nem vesznek el semmit, ha külön indulnak. Igen, a DK sem vesz el semmit, annak ellenére, hogy négy éve még ők siránkoztak összefogásért (a jelenleginél kisebbnek tűnő támogatásnál, tehát abszolút logikusan, de a politikai matematikát ne tévesszük össze az elvekkel). A Párbeszéd szintén úgy tett, ahogyan azt a matematika megkívánja. Valószínűleg az Együtt is így fog tenni, vagy, ha nem, veszít a kormányellenes oldal 0.5%-ot. A Momentum van egyedül kétséges helyzetben, de ők is logikusan cselekszenek: kivárnak, meddig jutnak, és majd a választások előtt döntenek, hogy elinduljanak-e külön (nyilván kifelé a fantasztikus önállóságot, és a belőlük sugárzó elementáris erőt fogják addig is közvetíteni). 8+9+9 az továbbra is 26 (A három nagyobb, az ellenzéki összefogás résztvevőiként felmerülő párt adatait adtam itt össze, a Nézőpont Intézet legutóbbi kutatása alapján), nem több annál, csupán összeadással nem lehet csodát tenni. Az egyéni körzetekben már más a helyzet, itt fontos volna, hogy minél kevesebb jelölt nézzen szembe fideszes ellenfelével, de itt sem a pártok alkuja döntené el a jelöltek kilétét ideális esetben, hanem pl. a Közös Ország Mozgalom közvélemény-kutatása; vagy pedig egy-egy, minden ellenzéki számára hiteles (mint Mellár Tamás), esetleg hitelessé tehető (mint a liberális Kész Zoltánra lelkesen szavazó jobbikosok, vagy a Rig Lajos-fan MSZP-sek esete) jelölt színre lépése. A párttagság viszont a legtöbb szavazó szemében hiteltelenítő tényező, ebben a korábbi kormányoknak, rendszereknek, az egész történelemnek van nagy szerepe, nem a (az egyébként nagyon is létező) választói hülyeségnek.

2) Egy megváltóra várunk. 

Ezt talán nem kell ecsetelnem, hogy miért bosszantó. Bajnai Együttje idején volt ez nagyon menő, ma már inkább divatját múlt. Karácsony Gergely is érti, hogy idegesítő.

3) Amíg ilyen tesze-tosza pártok vannak, nem is érdemes szavazni.

Ez a legszebb. Logikailag következik belőle, hogy "nem akarok vesztes lenni, mert lúzernek lenni nem menő". Igazából az első három pont mindegyike erre vezethető vissza, ugyanis az első pont logikája a következő: "az ilyen 9, 8, 7 százalékok olyan kicsinek tűnnek, de olyan sok ilyen párt van, ha mindet összeadnánk, biztos megnyernénk a választást, de most lusta vagyok utána számolni, hogy valójában mennyi is az annyi"; illetve a másodiké: "Nekünk még megváltónk sincsen, mint nekik az az utálatos csodaember Orbán Viktor, lúzerek vagyunk". Ha valaki nem bír hatalommal, nem véletlen, hogy tehetetlenebb, mint az, aki kormányoz. Ilyen esetekben a potenciáljának mértéke, hogy építi-e a saját táborát, sajtóját, meggyőző ellenérvei vannak-e, meg tudja-e valósítani (vagy akadályozni), amire lehetősége van. Ezt mindenki döntse el maga, hogy mennyire sikerült az ellenzéki pártoknak, de azért ne felejtsük el, hogy voltak biztató jelek, pl. a migránsnépszavazáson nem sikerült a kormánynak, amit szeretett volna, ott volt a NOlimpia, a kétharmad elvesztése, illetve jó pár törvényből és törvénytervezetből ki kellett hátrálnia a kormánynak.

4) Majd leváltják Orbánékat 2014-ben, vagy 2018-ban! Ja, nem, ezeket régen mondtuk, 2022-ben, vagy 2026-ban!

Ma ilyesmit Puzsértől olvastam. Egyébként nagyon is lehetséges, hogy így lesz, talán még valószínű is, de semmiképpen sem szükségszerű. A logika az, hogy az okos megmondóembereknek van két törvénye.1) törvény: demokráciákban előbb-utóbb mindenkit leváltanak, ez pedig itt egy demokrácia, sőt, parlamenti váltógazdaság, az is marad, mert nem menő azt mondani, hogy nem az, 2010 előtt sem volt menő a Debreczeni Jóska. 2) törvény: Orbán nagyon menő, karizmatikus, ezért mindig nyer. Akinek pedig hiú ábrándjai vannak, az lúzer, mert nagyot koppan majd, szomorú lesz. Ez utóbbi törvény csak rövid távon érvényes, mert az első törvény még menőbb, és így felülírja azt. Így történik az, hogy egyes kormányellenes véleményformálók képzeletében a soron következő választást mindig a Fidesz, az utána (vagy legkésőbb az azután) következőt nem a Fidesz nyeri. Persze, az első törvény "előbb-utóbb"-jából akár ennél több egymás utáni Fidesz-győzelem is következhetne, de a további Fidesz-győzelmek mégiscsak az első törvénynek mondanának ellent, ugyanis egy ilyen rendszert ugyan demokráciának még lehetett nevezni, parlamenti váltógazdaságnak azonban semmiképpen sem. Márpedig nehogy már a Debreczeni Jóskának legyen igaza! Valószínűleg a Fidesz inkább maga mond le a hatalomról!

Az senkinek nem fordul meg a fejében, hogy számtalan más módon is távozhat a hatalomból Orbán, például lemond, vagy lemond a jelöltségről (legkésőbb majd valamikor öregség miatt). Esetleg ellehetetlenült helyzet utáni, vagy akár "spontán" (tehát Fideszen belüli okokból következő) palotaforradalom után, amit akár előre hozott választás is követhet, így aztán nem feltétlenül kötelező 4n+2-es számú évekről sem beszélni. Itt csak Orbán távozásának módjáról, nem okáról beszéltünk, a körülmények teljes spektruma, amelyek között ez megtörténhet, külön történet lenne.

Leginkább egyébként azért idegesít a fenti mondat, mert nem reflektál arra a tényre, hogy a Fidesz már két nagy, a választást követő népszerűségvesztést is túlélt úgy, hogy médiatúlsúlyával tematizálta a közbeszédet. Ez a lehetőségük mindig meglesz, ha nem lesz más téma, akkor a cserebogarak halhatatlanságáról fogunk sokat hallani. Így egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy a lassú erózióban kár bízni, már nem olyan a politikai környezet, mint 2010 előtt, máshogy fog véget érni ez a rendszer.

Mintha a DK szavazóinak nem tűnne fel, hogy Gyurcsány Ferenc tevékenysége nem segíti elő a kormányváltást. 2013-2014-ben az ellenzéki összefogásba saját magát követelve kirobbanó népszerűségugrást elkönyvelő párt (a közvélemény-kutatások eleinte 1%-on mérték a DK-t, majd az EP-választáson 9%-ot értek el) most, amikor már majdnem utolérte az MSZP népszerűségét, már nem tartja elengedhetetlennek a Fidesz leváltásához a minél szélesebb összefogást. Ez politikailag racionális lehet, csak elvileg nem fér bele a DK-szavazók "Orbán leváltása a legfontosabb - és ehhez a teljes baloldal összefogása szükséges" szemléletébe. Még az is lehet (sőt, én is így gondolom), hogy a közös lista nem tesz hozzá az orbánverés matematikájához. Csak figyeljünk oda, hogy Gyurcsányék négy éve erről mást állítottak. A DK szavazóinak most korábbi hitük értelmében tüntetniük kellene egy összefogásért az MSZP-vel. De, természetesen, a politikai hitek nem racionálisak, hanem érzelmileg fűtöttek.

Van egy másik téma, amivel kapcsolatban viszont a DK egyértelműen a Fidesz leváltása ellen tesz. A határon túliak szavazati jogáról beszélek. Azon túl, hogy maximálisan híve vagyok annak, hogy nemzettársaink szavazati jogot kaptak, ennél a kiállásnál (mármint, hogy a DK elvenné azt) jobbat nem is tehettek volna Gyurcsányék a Fidesznek. A választókörzeti összefogás még kínosabb lesz a DK-val bárki részéről: a felfelé köpve és aláállva a legesélyesebb ellenzéki jelöltre való szavazást tervezők számára immár az önleköpés sem lesz alternatíva (képzeljük el, ahogy a jobbik-szimpatizáns ezek után egy DK-s, vagy akár egy összbaloldali jelöltre adja a voksát, de említhettem volna más párt szavazóját is). Ráadásul az ellenzéknek Fidesz-szavazókat kellene megszólítania ahhoz, hogy nyerni tudjon (vagy a politikailag teljesen inaktívakat, ami legalább ugyanolyan nehéz feladatnak tűnik), ez a téma finoman szólva sem alkalmas erre. Maga a DK akár jól is kijöhet ebből a helyzetből, ismerjük sokak ellenszenvét a határon túliak iránt, de akinek ez a helyzet mindenképpen jó, az a Fidesz.

A DK a Parlament munkájából kivonult, arra hivatkozva, hogy hogy Magyarországon nincs többé demokrácia. Ez egy vélemény. Ha következetes, akkor a választáson sem indulnának el, és két legyet ütnének egy csapásra (fennen hangoztatott, bár nem valós) céljaikhoz: bátornak és következetesnek tűnnének, illetve megnyernék az ellenzék számára azokat a szavazókat, akiknek Gyurcsány a kizáró ok a szavazásnál. Így segítenék az ellenzéki összefogást, amely az ő korábbi véleményük szerint Orbán leváltásának (ami ebben az értelmezési keretben a legfontosabb cél) elengedhetetlen feltétele. Elméletileg erkölcsi és politikai győztesek lehettek volna egy ilyen lépéssel. Gyakorlatilag természetesen nem így gondolkoztak (én sem így gondolom), de következetesnek semmiképpen nem nevezhető, hogy a demokrácia egyik intézményét bojkottálják, a másikat pedig nem.

Én nem tudom, hogy mi Gyurcsány Ferenc valódi célja még a politikában. Nem is igazán tartom lényeges kérdésnek. Lehet, hogy be akarja bizonyítani, hogy fel tud állni abból a lehetetlen helyzetből, amelybe 2006-ban kormányozta magát. Lehet, hogy a Fidesznek dolgozik (az biztos, hogy a Fidesz története során a legtöbbet Gyurcsánynak köszönheti). Lehet, hogy tényleg csak egy önfejű, nárcisztikus személyiség. De a szavazóinak fel kellene, hogy tűnjön kedvenc pártjuk következetlensége, és az egyre nyilvánvalóbb haszon, amit a Fidesznek jelent Gyurcsány jelenléte a politikában.

2017, ha csak valami csoda nem történik a következő két hónapban, nem lesz a "lázadás éve". Legalábbis 2016-hoz képest biztosan nem. Ne felejtsük el, hogy Orbán Viktor ezt a szókapcsolatot a Brexit-népszavazás, és Trump megválasztása után vetette fel - 2017-ben semmi, ezekhez hasonló jelentőségű esemény nem történt. Azonban a lázadás, szépen-lassacskán még megvalósulhat.

Nem az Egyesült Királyság a legeuroszkeptikusabb állam az EU-ban. Hanem Görögország. Ha Görögországban tartanának egy népszavazást a kilépésről, valószínűleg ők is kilépnének. Az Egyesült Királyságéhoz hasonló az EU tagság megítélése Franciaországban, Ausztriában, Csehországban és Olaszországban. Mi ezen a skálán kifejezetten EU-barát országnak számítunk. Milyen EU-barát ország az, amelyben a választók kétharmada EU-szkeptikus pártokat támogat... De ebből csak az következik, hogy a szkepszis mértéke a fentebb felsorolt országokban még nagyobb. Ha Nagy-Britanniában és Észak-Írországban nyerni tudott a "távozás", akkor ez a fentebbi országokban is megtörténhet. A politikai elit kétségkívül az Egyesült Királyságban volt a leginkább kételkedő, ez elég volt a kilépéshez. Mi lesz akkor, ha máshol is felvetik majd kampánytémaként a referendum lehetőségét?

Ausztriában és Csehországban most tartottak választást, egyesek szerint az itteni eredmények megmentették az orbáni "lázadás évét", azonban ez nem igaz, ezt az elfogultság mondatja velük. A menekültkvóták ügye fokozatosan sorvadt el, 2017 elejére közelítőleg halott volt, 2017 őszén az, hogy valaki kvótaellenes, nem éppen vall nagy lázadó szellemre. Ausztriában tényleg kormányra juthat a szélsőjobb, de a kilépés kérdése nem került elő. Csehországban pedig a magát Európa-pártinak tartó Andrej Babissal nem akar a többi (általában EU-barátabb) párt koalíciót kötni. Itt sem valószínű, hogy népszavazást akarnának tartani. Mindazonáltal a Macron-féle kétsebességes-EU terv még elbukhat ezeken a választásokon, nem biztos, hogy az új osztrák és cseh kormány a belső maghoz akarna majd tartozni, ha megvalósul egyáltalán ilyesmi (ez megérne egy külön posztot).

Olaszországban viszont még felvethetik a népszavazás lehetőségét. A megfelelő szöveg meg lehet hozzá: "mi csak megkérdeznénk az emberek véleményét, ez a demokrácia". Az olaszoknál most fogadtak el egy új választási törvényt, amelynek lényege, hogy szinte biztosan koalíciós kényszer alakul majd ki, ami szokatlan az olasz politikában. A nagy tömbök körülbelül annyira számítanak koalícióképesnek egymással, mint nálunk a Fidesz - Baloldal - Jobbik - LMP tömbök. Abszurd belegondolni is, hogy az Öt Csillag Mozgalom (M5S) megállapodást kössön a baloldal, vagy a jobboldal pártjaival, illetve a balosok és jobbosok egymással. Mégis, ha lesz majd koalíció, ahhoz jól jönne egy közös alap, például a kissé euroszkeptikus M5S és az euroszkeptikus Északi Liga között a kétely az európai intézményeket illetően. És egy ilyen referendum-ötlet akár el is nyerheti a társadalom többségének tetszését.

Nem állítom, hogy ez így fog történni. Csak arra akarok rámutatni, hogy az a felállás, amikor Cameron választást tudott nyerni a népszavazás ötletével, valójában bármikor megismétlődhet. Ha nem jövőre, Olaszországban, akkor lehet, hogy később, és máshol. És a referendumon már bármi történhet.

Egyébként szerintem Róna Péter lenne most a legjobb választás ellenzéki miniszterelnök-jelöltként. Kérdés, hogy felmerül-e ez a lehetőség bárkiben, aki ilyen ügyek tekintetében döntéshozó helyzetben van (szerintem igen), és a nagyobb kérdés, hogy ő vállalná-e, hogy olyan pártok jelöltje legyen, mint az MSZP és a DK. Róna Péter következetesen képviselte a szegénypárti baloldali gondolatot, és a nyugatbarát külpolitikai álláspontot, amivel tökéletes antitézisét adja a mai kormányzat preferenciáinak. Tisztessége mindig megmaradt, rendkívül művelt ember, saját gazdálkodása van, vidéken él, ami szimpatikussá teheti a Budapesten kívüli szavazók számára. Nem ismeretlen, nem egy Falus Ferenc. Nehéz lejáratni a habonyista bohóc-témakörrel, hiszen vitathatatlan tekintély a szakmájában. Elkötelezett baloldalisága miatt mondhatni, ő a magyar Bernie Saunders vagy Jeremy Corbyn. Az ő támogatására akár az LMP is meggyőzhető lehet, hiszen leginkább ehhez a párthoz kötődik.

Kik az alternatívák? Karácsony Gergely már felmerült, de ő talán inkább főpolgármester szeretne lenni. Szerintem jó döntés, hiszen az ő karakterével erre több esélye van. Andor Lászlót szokták még emlegetni, de nem hinném, hogy gazdasági liberalizmussal jelenleg akkora szavazótábort lehetne megnyerni, amekkorára egy baloldali összefogásnak szüksége lenne a győzelemhez. A már elindult Botka-kampány után sem lenne hiteles egy Andor-kampány, annál inkább egy Róna-kampány. Eszembe sem jut más. Szerintem egy kérdésfeltevést megér!

Előre kijelentem: leginkább szórakoztatásképpen írom meg a következő posztot. Ha az MSZP szeme előtt tényleg csak a FIDESZ leváltása lebegne, a következő négy forgatókönyv szerint járhatna el. A poszt félig vicces: a mai politikában már bármi megtörténhet, ráadásul az önfeloszlatásnak kifejezetten tudnék örülni.

1) Meggyőznek egy kiábrándult, sértett korábbi fideszest, hogy legyen az "összellenzék" (vagy, aki csatlakozni kíván) miniszterelnök-jelöltje. Ez akkor jutott eszembe, amikor délelőtt olvastam egy figyelemfelkelő cikkcímet a 444-en: "Mellár Tamás függetlenként indulna a Fidesz ellen", és egy pillanatra boldog lettem: "Igen! Ez a megoldás!" - gondoltam. Utána kiderült, hogy Mellár csak egy választókerületben szeretne indulni képviselőjelöltként. Ez egyébként a legkevésbé vicces, legkevésbé irreális forgatókönyv a négy közül, sok fideszes van, aki az elmúlt hét év során háttérbe szorult, vagy szakított a párttal, talán, ha körbetelefonálják őket... Kár, hogy valószínűleg egy sem lesz, aki velük égetné magát.

2) Beállnak Vona mögé. Persze ehhez a Jobbiknak is lenne egy-két szava. Finoman szólva nem hinném, hogy választási megállapodást akarnak kötni az MSZP-vel, márpedig egy későbbi koalíciókötéshez az kell. Máshogyan ezt persze nem lehet elképzelni, hiszen mégiscsak pártokra szavazunk, nem miniszterelnök-jelöltekre. Választási szövetség, vagy koalíciós előkészületek nélkül a beállás ugyanis azt jelentené, hogy arra hívják fel a szavazóikat, hogy a saját listájuk helyett a Jobbik listájára adják voksaikat: erre a lehetőségre inkább a negyedik pont fog vonatkozni (egyébként ugyanez érvényes arra is, amikor egyesek azt prognosztizálják, hogy az MSZP beáll Szél Bernadett mögé). Na, ezért vicces ez a forgatókönyv.

3) Beállnak Orbán Viktor mögé. Ugye, hogy vicces? Megvalósulhatna a nagykoalíciót óhajtók, illetve attól rettegők (rém)álma. És a Fidesz nem tehetne ellene semmit, garantáltan el is vesztenének néhány szavazatot, ha nem is túl sokat. Indok is lenne: a szélsőjobb (Jobbik) ellen mindenkinek össze kell fognia. Kár, hogy a szoci választók közül sokan még e zseniális troll mutatvány után is szokás szerint húznák az ikszet, tán még a parlamentbe is bejuttatva a pártot.

4) Feloszlanak. Ez messze a legjobb, bár legkevésbé kreatív megoldás, hiszen ezt hosszú ideje sokan óhajtják. Azt nem kell részletezni, hogy miért ez a legjobb. Kár, hogy a civil élet nem lehet túl vonzó nekik, úgyhogy erre sincs semmi esély. Ha mégis így tennének, utolsó jó cselekedetként rávehetnék Gyurcsányt és pártját, hogy tegyenek hasonlóan.

+1) Minél hamarabbra kiírnak egy népszavazást a 13. kerület elszakadásáról Magyarországtól, és kihirdetik Angyalföld-Újlipótváros függetlenségét.

Megjelent az Indexen ez a döbbenetes tartalmú cikk. Talán nem is volna szükséges kommentárt fűzni hozzá, én most mégis megteszem. Az állítások önmagukban hátborzongatóak, kezdve az erőszakkal való fenyegetőzéstől, folytatva a "ruszofób hangadók" fellógatásának említésével, azonban egy nagyon fontos mondat tűnt fel a cikkben, ez:

"Arra ugyanakkor nem tudott magyarázatot adni, hogy miért éppen most bántódott így meg, noha már korábban is érte támadás az emlékművet: 2015 októberében Novák Előd egy vésővel esett neki, a jobbikos politikus akciója szintén nagy sajtóvisszhangot váltott ki, de Dasajev akkor nem lépett."

Nagyon érdekelne, hogy mi volt Daszajev konkrét válasza a kérdésre, de az, hogy nem tudott magyarázatot adni, önmagában is bizonyítja: a Daszajevek, a Bayer Zsoltok, Németh Szilárdok, Kubatov-kopaszok nem az "igazságos elszámoltatás" férfias erényeit képviselik, hanem a gyáva (gyengébb ellen mindig könnyebben fellépő) nyers erőszakét. Novák Előd akkori pártja (akkoriban, talán most kevésbé, de ki tudja) az orosz vezetés szövetségese volt Magyarországon, ha ő bántja az emlékművet, az úgy látszik, nem baj. Novák mögött állt erőszakszervezet is - ez is elriaszthatta Daszajevet. Ezek mindenesetre jó érvnek tűnnek amellett, hogy Novákot ne bántsuk, kár, hogy ennek fényében oda az igazságosztó arculat. A nyers erőszak mindig szeretett az igazságosztó szerepében tetszelegni, bár az olyan, filozófiailag semleges, csupán a társas viselkedés szempontjából értelmezhető értékek váltak a jelszavaivá, mint a "hűség" és a "becsület", amelyeknek semmi köze az igazsághoz, csak a közösségben való viselkedéshez (sok esetben pedig a csordaszellemhez).

Végezzük még el a következő gondolatkísérletet! Megjelenik a egy figyelmetlen újságíró jóvoltából egy Mohamed-ábrázolás egy kormánypárti (de akár bármilyen másfajta) újságban. Ezután egy bizonyos, Szíriából érkező Hasszán úr bocsánatkérő videót zsarol ki az adott újságíróból. Majd kiderül, hogy arabok egy Facebook-csoportban már akasztással is fenyegették a muszlimellenes magyarok hangadóit. Mi történne? Égszakadás, földindulás a kormányzati oldalról, vizsgálóbizottság, téma fél évre, +3% a Fidesznek a választáson, (vissza)gyűlölködő Mandiner-kommentek, de biztosan nem egyéni probléma emlegetése. Pedig tudnunk kell: az orosz Facebook-csoport azért létezhet, mert az utóbbi időben sokkal több orosz(országi) telepedett le Magyarországon, mint arab. Mindezek fényében mérlegeljük, hogy mekkora ma nálunk az orosz befolyás. Vegyük hozzá ehhez azt, amit az előző bekezdésben arról írtam, hogy egyre jelentősebb az erőszak kultúrája. És akkor megkérdezem: ilyen helyen szeretnénk mi élni?

Mi a racionális magyarázata annak, hogy a magyar külügyminiszternek az előző hét folyamán EU kurva anyját (korábban Obamáét) emlegető, tömeggyilkos, áldozatait akár saját kezűleg kivégző véreskezű fülöp-szigeteki kormányfőhöz kellett sietnie, majd a tárgyalás után új dimenzióba léptetni a Fülöp szigetekkel való együttműködést? Egy olyan országgal, amellyel amúgy igen jelentéktelen a külkereskedelmi kapcsolatunk. Mindezt az azeri baltás gyilkos esete, vagy Putyin közvetlenül a Krím elfoglalása után történő fogadását követően.

Elsőre az jut eszembe, hogy a jóérzésű embereket akarja bosszantani. Pedig több értelmes magyarázat is adható. A legjóindulatúbb az, hogy az Egyesült Államok térségből való kivonulásával, és a Fülöp-szigetekkel való kapcsolatuk elromlásával rés nyílt a külkereskedelmi piacon, amire Magyarország minél hamarabb le akart csapni. Valószínűleg egy, a Fidesszel még szimpatizáló szavazó valahogy így érvelne, ahogyan Putyin fogadását és a baltás kiadását is hasonlóképpen indokolták meg. Mindez félreteszi a lelkiismereti megközelítést, természetesen magas labda ilyenkor a 2010 előtti (szerintem helyénvaló) moralizálás után hatalomra kerülő Fideszt emlegetni (amely sok esetben most is erkölcsi érveléssel él, például az olimpia ellenzőinek hazaárulózása).

Egy fokkal rosszabb, de valós indok a következő: az EU provokálása. Mintha azt várnánk, hogy végre az EU visszaszóljon valamiért, és akkor lehet sírni a gonosz gyarmatosítók miatt. Egy hete még ez az ember az EU-t "kurvaanyázta", de ennél is nagyobb baj, hogy ezreket ölet meg önbíráskodással. Nem lenne dolgunk abban az országban, az EU joggal kritizálhatná a látogatást, és akkor lehetne egy jót ballibezni. Mint a múltkor, amikor Orbán elképesztő tudatlanságról tanulságot téve, vagy inkább szándékosan ferdítve a tényeket összekeverte az Emberi Jogok Európai Bíróságát az EU szerveivel, de legalább tudott liberálisozni egy jót.

És itt jön a legszomorúbb indok: igazából ez a lépés nem sérti a Fidesz által kialakítani kívánt "gonosz komcsik kontra hazafias illiberálisok" bináris logikát. Aki Dutertét kritizálja, még az is lehet egyszerűen csak "libsi" egy ilyen felosztás szerint, hiszen végül is Duterte maga is csak az Orbán-kormány hagyományos ellenségképeinek az ellensége: a drogosoké, Obamáé, Ferenc pápáé, az EU-é, a liberálisoké. Ha nem akarunk fizikai fájdalmat okozni a szavazóinknak a világ bonyolultságára rámutatva, akkor az "ellenségem ellensége a barátom" logikát használhatjuk, így még Duterte is lehet példakép (túl sok kritikát nem is kapott Szíjjárótól). Tehát van bármilyen hasonlóság Duterte rendszere és Orbáné között? Ezt szeretnék láttatni? Fontosabb a fenntartani kívánt bináris logikánk pólusai közötti feszültség szándékos gerjesztése, mint annak a szimpla hangsúlyozása, hogy Magyarország normális ország, amely nem tárgyal a Fülöp-szigetek véreskezű elnökével? Ezzel már több szavazatot lehet szerezni? Ez az igazi trolltempó. Utólag elismerem: azokban az időkben, amikor az Iszlám Állam megszületett, féltem tőle, hogy egyesek szemében ők is a hazájukat védő arab mártírok lesznek. Tévedtem. Soros György, és a háttárhatalom által irányított provokátorok lettek, a talpig becsületes Aszad ellenében harcolva, akik szándékosan idézték elő, és irányítják, sőt, felhasználják a menekültválságot. A jobboldal egy része pedig pillanatok alatt vált iszlámbarátból iszlámellenessé, csak nehogy szembe kelljen menni a bináris logikával.

Olvastam a napokban, hogy a Momentum is előállt a "jól bevált" közhellyel: "nincs szolidaritás a jobboldalon, nincs pozitív nemzetkép a baloldalon". Ez nagyjából az említett két oldal nemzetközileg elfogadott legközhelyszerűbb definíciója. Én is valami ilyesmit mondnék a hatéves gyerekemnek, ha megkérdezné, hogy mi is ez az egész bal-jobb mánia, ha a kis osztálytárs, Elődke, azzal jön az iskolába, hogy ő jobboldali, mert barantázik, meg utálja a zsidókat (a kissé skatulyázó megjegyzésen nem illik felháborodni, ez már egy PC mentes világ!). Talán inkább valahogy így mondanám: "elvileg, amikor régen kialakult ez a baloldal - jobboldal dolog, a jobboldal volt az, aki az embercsoportok, tehát közösségek erejében leginkább hitt, és ezek közül legfontosabb volt a nemzet, míg a baloldaliak a szegény embereken akartak segíteni, meg azt akarták, hogy az emberek úgy általában jól éljenek".

Ma nem az a kérdés a magyar politikában (de a világpolitikában is egyre kevésbé), hogy ki hogyan viszonyul a közösségekhez, vagy az általános népjóléthez. A szektásság áll ellentétben a közpolitikai - mint nem személyi politikai - felfogással. Csábító a gondolat, hogy a szektásságot a jobboldallal, a közpolitikai (mint oktatás, egészségügy, a "mégis, hogyan éljünk" kérdések tárgyalása) felfogást a baloldallal azonosítsuk. Akkor azonban nehéz kezdeni valamit az olyan jelenségekkel, mint a magyar nemzet jólétéért a szektával szembeszálló, magukat jobboldalinak valló közgazdászok, vagy a hűségszavazatokra apelláló, véleményét gyakran változtató populista, mégis baloldalinak tartott Robert Fico. 

Bár tudom, hogy a történelem előtti időkről nagyon keveset tudunk, de mégis, más emberszabásúak megfigyeléséből, régészeti leletekből, ma élő természeti népek tanulmányozása alapján úgy tűnik, hogy az emberek hosszú-hosszú év százezredeken keresztül kis gyűjtögető (esetleg vadászó) csoportokban éltek, és ezekben a kolóniákban nagyon fontos (egzisztenciális kérdés) volt a tagok egymáshoz való viszonyulása, a csoporttagok között meglévő kapcsolatokban való eligazodás. Ezeknek a kommunáknak voltak vezérei ("alfahím"), bennük kialakult egy hierarchia. Ennek a szektás viselkedésnek, hogy a vezér szavára egy pillanat alatt képesek vagyunk megváltoztatni a közpolitikáról - tehát az életünkről! - vallott felfogásunkat, a hosszú-hosszú évek alatt lehetősége volt tehát akár a génjeinkbe is beleivódni. Ugyanis az élt túl, aki el tudta foglalni a helyét a rangsorban. 

Ezért sodródik ma a szekta-Fidesz retorikája szerint "baloldalra" az, aki következetes a közpolitikai állásfoglalásaiban - például, ha tíz éve hazaárulásnak tartotta a Déli Áramlat megépítését, akkor most is így vélekedik, amennyiben az orosz terjeszkedő politika azóta nem változott meg (márpedig, nem változott meg). Egyes politikai csoportok (általában szélsőjobboldaliak) még ezt a szektásságot is megpróbálják valamiféle "hűség" címszó alatt pozitív színben beállítani. A személyi kultusz azonban rossz dolog, nem visz minket előrébb, valószínűleg egy rossz genetikai rögzülés eredménye, a politikusok dolga a közpolitikával való foglalkozás lenne. A személyi politika izgalmasnak tűnik, ha valaki háborús játékokkal, és állandó pletykálkodást hallgatva nőtt fel, de nincs tartalma a jólét szempontjából. A miniszter szó eredeti jelentését - szolga - is elfelejtjük lassan. Ezért haragszom akkor is, amikor egyesek a "baloldali megváltót" várják. Abszolút egyetértek az LMP elnök nélküli, majd több elnökös belső vezetési stratégiájával, legalább szimbolikus szinten, de sajnos lehetséges, hogy tényleg alapvetően mond ellent az emberi természetnek. Azért én szeretek bizakodni!

Kis bibliai kitekintés:

A krisztusi értelemben vett, eredeti kereszténységtől - tehát, definíció szerint a kereszténységtől - távol áll a szektásság, a személyi politika. Annak idején a zsidók azt várták Jézustól, hogy legyen az a király, aki felszabadítja őket a római uralom alól. Őt emberi természete szerint megkísértette a pusztában a Sátán - azt sugallta, hogy tegyen úgy. Jézus azonban nem akart ilyen király lenni, emberéletek árán, inkább elfogadta a töviskoronát, és a csalódott nép, amely nem egész egy héttel Nagypéntek előtt hozsannát kiáltott, keresztre feszíttette. Vajon mit tennének a Mandiner, a Kurucinfó kommentelői, ha egy ígéretesnek gondolt politikus, vezető, tanító a Gellért hegyen sírna, mert Budapestet elfoglalják majd az amerikaiak, és itt kő kövön nem marad, de ez ellen nincs mit tenni? Egyébként is, adjátok meg Brüsszelnek, ami Brüsszelé? Keresztre nem feszítenék, de leszednék róla a keresztvizet, az biztos. Pedig így nagyobb király lett Jézusból, mint amilyen a Földön valaha is lehetett volna, sokkal nagyobb, mint Nagy Sándor.

Ha a nyugati világ egyre rosszabb hellyé válik idővel, abban valószínűleg nagy szerepe lesz a korrupciónak és a politikusokba vetett bizalom megingásának. Ez a jelenség ma már annyira elharapózott, hogy át kell gondolnunk, hogy beszélhetünk-e még demokráciáról - ezt mutatják nekünk akár a magyar, vagy legutóbb az amerikai, francia tapasztalatok is. 

Manapság hatalomra kerülni "egyszerű": szükséges hozzá a jelölti kör leszűkülése, majd a másik jelölt gyanúba keverése. Ha pedig ellenem is találtak terhelő anyagokat, akkor a választás többé nem programokról, nem is világnézetekről, nem a politikáról szól, hanem arról, hogy ki a nagyobb szemétláda. Ha ügyes a kampánycsapatom, a saját bűnöket hatékonyan jelentékteleníti, a másikét felnagyítja. Mindez rendkívül nagy hatalmat ad a titkosszolgálatok és a kampánycsapatok kezébe. 

Mindezt a közvélemény-kutatási adatsorok igazolják. Körülbelül két héttel az amerikai választások előtt szinte biztosnak látszott Hillary Clinton győzelme, majd James Comey FBI-igazgató bejelentette, hogy nyomoznak Clinton ellen az e-mailezési botrány kapcsán. A közvélemény jelentősen megváltozott, és ezek után már senkit nem érdekelt, hogy pár nappal a választás előtt meg is szüntették a nyomozást. Franciaországban is valahogy úgy alakult, hogy a jobboldali előválasztás előtt még bizakodó volt a hangulat (történelmi, nagy győzelemre volt esély), majd sikerült egy olyan politikust (Francois Fillon) jelölni, majd megválasztani, aki a gyanú szerint fiktív állást szerzett a feleségének, és ennek ellenére sem hajlandó lemondani a jelöltségről. De most épp Le Pen ellen is nyomoznak. A korábban esélytelennek gondolt Emmanuel Macron fő esélyessé lépett elő, már Le Penét is megközelítette a népszerűsége. És az amerikai választás tapasztalatai alapján tudjuk: messze még a vége... Vagy említhetném Magyarországot is, folyamatosan tartóztatják le az MSZP-s politikusokat, majd a bíróság néhányukat ártatlannak találja, majd az MSZP elnöke is válhat még belőlük. Egy olyan MSZP-ben, ahol többek, pl. a volt MSZP-s képviselő Demeter Márta szerint sokan nem is készülnek kormányváltásra 2018-ban. Na, egy ilyen történetet bogozzon ki az állampolgár, hogy hol is van az igazság. Vagy említhetném az amerikai kitiltási botrány után 10%-ot zuhanó Fidesz-népszerűséget is.

Három tanulság van ebből. Az első az, hogy szigorúan statisztikai alapon meg kellene vizsgálni, hogyan változnak a választások közeledtével a vezető politikusok elleni feljelentések, indított ügyek száma. Attól tartok, hogy meredeken növekvő görbét kapnánk... Márpedig ilyen esetben a feljelentő, vagy az esetet nyilvánosságra hozó (vagy a nekik súgó) személy, szervezet nem a jogos büntetés igényével tesz így, hanem befolyásolni akarja a választást, hiszen maga is bűncselekményt követ el, amikor titkolja a választásig a rendelkezésére álló terhelő információt. Tehát sok "rossz dolog" kitelik tőle.

Másik tanulság az, hogy a demokratikus intézmények, a pártok igenis meg tudnák őrizni a demokráciát, hiszen nem muszáj kiskaput hagyni az esetleg azzal ellenséges titkosszolgálatoknak és kampánystratégáknak: talán nem kellene korruptnak lenni, talán tudni kellene egymás ügyeiről, talán egy párton belül tudni kellene például, hogy ki, mikor szerez fiktív állást a feleségének. És, hogy ki mennyire végletesen hatalomvágyó, hogy egy ilyen ügy után sem mond le a jelöltségről. Fillont a jelöltség közelébe sem lett volna szabad engedni. Ők lehetnek majd a fő felelősök a demokrácia lebontásáért. Azt ugyanis tudnunk kell, hogy mindig lesznek ellenséges erők, akik be akarnak nyomulni a meglévő résekbe, nem szabad hát réseket hagyni.

A harmadik tanulság az, hogy most gondban lehetnek azok, akik minden bokorban összeesküvést sejtettek korábban, mostantól többet kell gondolkodni. Ugyanis a résekbe vagy mindenhol helyi kiskirály-jelöltek nyomulnak be (pl. a Habony Árpád - Orbán Viktor - Polt Péter trió jó kiskirály-jelölt), vagy egy globálisan jelen lévő titkosszolgálat, amely időben felismerte a demokratikus rendszerek lejáratásában rejlő lehetőséget. Egy ilyen titkosszolgálat nagy előnyben lehet a kiskirályokkal szemben, hiszen ki tudja, mióta gyűjtögetik a kompromittáló anyagokat a világ minden tájáról. Nem utalgatni akarok az orosz titkosszolgálatra ezzel, más intézmény is képes lehet erre, pl. Trump esetében az FBI lépett furcsán.

Már, aki annak érzi. Én például biztosan. Szerintem remek kisfilm a Mindenki, annak ellenére, hogy zárójelenet hamis illúziókat kelt: néha nagyon jól esik reménykedni. Hátha nem is hamis illúzió az emberek alapvető jósága, tisztasága (sajnos az pedig). Mindenesetre, szerintem a reménykedés jóval kisebb hiba, mint amekkora bűn a "nem lehet más" típusú manipuláció.

Egyesek szerint a kisfilm túlságosan liberális (bántják szegény tanárt a gonosz gyerekek), mások szerint Erika nénivel az a baj, hogy hagyja, sőt, beleneveli a gyerekekbe, hogy mások hátán jussanak előrébb (a tátogók). Egyébként is, Erika néni csak jót akart a tátogó gyerekeknek (elutaznak Svédországba), a teljesítményt díjazva (láthatólag jobban szereti a jól éneklő gyerekeket), még másoknak is juttat morzsákat, igazi jófej. A valóság ezzel szemben az, hogy Erika néni végletekig sikerorientált, ami az én keresztény nézőpontomból eleve jellemhiba. De mindenki a maga szemszögéből éli az életét, túléltek már az emberek sok, végletekig sikerorientált embert (igaz, sokat meg sajnos nem). Mindenki lehet végletekig sikerorientált, otthon, a négy fal között. A kiközösítéssel való zsarolás, mint elfogadható módszer a siker érdekében, több ennél.

Itt a lelkek korai megnyomorításával van a probléma. Azzal a két mondattal, hogy "Zsófi, a többieknek ezt nem mondjuk el. Ugye nem akarod, hogy azt gondolják, hogy nem vagy olyan jó, mint ők?". Erika néninek több lehetősége volna, hogy megoldja a felmerülő problémát: megmondhatta volna az igazgatónak, hogy nincs annyi jó (versenyt nyerő) hangú gyerek az iskolában, hogy kitegyen egy nagy, és szép kórust. Vállalhatta volna mindenki előtt, hogy beállít tátogó gyerekeket a kórusba, mert szépek így együtt. Engedhetett volna mindenkit énekelni, az igazgató kérésének megfelelően, és így, bár nem jutott volna el Svédországba a kórussal, a munkáját el tudta volna végezni. Azért nem volt annyira szörnyű a kis Zsófi hangja.

Ő inkább megzsarolta a gyerekeket azzal, hogy a "többiek azt fogják gondolni...". Ezzel a zsarolással van a baj. Egy valódi osztályban (vagy, bármilyen emberi közösségben) ugyanis messze nincs annyi szolidaritás, mint amennyi bennük volt. Egy ilyen beszélgetés nyomot hagy a kisgyerekben, és azt sugallja, hogy a közösség elsősorban elvár, követel, és, ha nem teljesítesz, kiközösít: ugyanazt a "sikerorientáltságot" adja át, amit magán Erika nénin is tapasztalhatunk. Erika néni az emberi esendőségre, kiközösítésre való hajlamra rájátszva próbálja biztosítani a maga hatalmát. Mert valójában még sokat tapasztalt felnőttek sem képesek a szolidaritás filmben látott szintjére, nem hogy az egymással a legtöbb esetben kifejezetten gonoszkodó, egymás hibáira kíméletlenül lecsapó gyerekek.

Erika néni nem Darth Vader. Nem Szauron, nem Voldemort. A saját szemszögéből valószínűleg nem lát kivetnivalót a pedagógiai módszereiben. Csakhogy így gyűrűzik be hétköznapjainkba a gonoszság.