Olvastam Puzsér Róbert remek cikkét, és elgondolkoztam azon, hogy lehetséges-e, hogy a magyar külpolitikát tényleg a kisebbrendűségi érzés határozza meg.
Eszembe jutott egy Németh Szilárddal készített interjú, amelyben kifejti, hogy "ő a hátsó udvarban nőtt föl, és ott van a retyó és a sufni". E metafora szerint mi volnánk az EU (a kormányzati kommunikációban következetesen "Brüsszel"-nek nevezett entitás), vagy a nyugati, észak-atlanti világ "hátsó udvara". Németh Szilárd egyébként maga a kisebbrendűségi érzésre épített politika: kicsit egyszerű, kicsit gorillaszerű, de mindig egyenesen megmondja a tutit; szemben a a dolgokat túlbonyolító, a lényeget kerülgető, mismásoló okoskodókkal. Németh az élet iskolájába járt, az okoskodók a Soros-egyetemre (bár egyszer egy kommentben láttam Némethről képet középiskolás korából, egészen úgy tűnt, mintha valódi iskolába járna, és egész vékony volt). Ő a Fidesz-szimpatizánsok Bud Spencere (egyébként az említett színésznek is ez a kurzus állíttatott szobrot a Józsefvárosban). Csak azt nem értem még mindig, hogy hogyan jön a magyar külpolitikához Németh gyerekkora.
Eszembe jutott Orbán Kazahsztánban tett látogatása, amelynek során kiderült, hogy Orbán otthonosabban érzi magát Kazahsztánban, mint Brüsszelben. Szerinte a rokonai Kazahsztánban vannak, és nem Brüsszelben: lehetséges, hogy nem sok magyar emberrel találkozott még élete során, és valahonnan azt az információt kapta, hogy mongoloidok vagyunk, mint a kazahok, és nem europidok, mint a brüsszeliek. A genetikai kutatásokról inkább ne is beszéljünk, ezek bonyolult dolgok, az élet iskolájában ilyesmit nem tanítanak. Azért jó lenne, ha a magyar külpolitikát nem Orbán elképzelt rokonsági kapcsolatai határozzák meg.
Eszembe jutott egy-egy átlagosan zajló Orbán-Putyin találkozó, ahol Orbán behódoló gesztusokat tesz, reményét fejezi ki, hogy az EU feloldja a szankciókat, míg a feloldás feltételeinek teljesítéséről egy szót sem szól. Putyin ilyenkor áttér pragmatikusabb témákra, mint pl. a gáz. Vagy jelzi, hogy ő itt egy Magyarországhoz földrajzilag közel eső nagyhatalom, az orosz emberek képviselője, nem több, nem kevesebb (na jó, az azért mégiscsak előfordulhat, hogy több): az orosz nyelv oktatásának fontosságáról beszél, vagy részt vesz egy-egy orosz hősi katonai emlékmű avatásán. Nem úgy tűnik, mintha barátkozni akarna, fontosak lennének számára a kormányzati kommunikáció szerint az oroszhoz hasonlóan hátsó udvarbeli magyar nép kisebbrendűségi érzései, a pénz jobban megfogható dolog a számára, mint a komplexus.
Ezt a fajta politika kommunikációt nem mostanában találták ki. A turanizmus, a dicső múlt emlegetése, az Európát a töröktől hősiesen védő magyarság, a magyar kultúrfölény gondolata (amit, ha valaki elfogad a második világháború előtti időszakra, érdemes lehet elgondolkoznia a tárgyilagosság kedvéért a német vagy a zsidó kultúrfölény kérdésén is): mind-mind a teljesen indokolatlan kisebbrendűségi érzés kompenzációiként jelentek meg. És sajnos szerepük volt abban, hogy a második világháború megérkezésekor túlságosan erős volt a nemzetiszocialista mozgalom Magyarországon.
Arra gondoltam, hogy ezek nem lehetnek ennyire hülyék. Viszont azok számára, akiknek ezek a szövegek szólnak, ez a megközelítés valóban jelent valamit. Ők a szavazóik. Demokráciában a szavazó szava a minden. Ha hatmillió kisebbrendűségi komplexusos ember él az országban, akkor ők döntenek. Lényegtelen, hogy személyesen Orbán vagy Németh Szilárd hol nőttek fel, a lényeg az, hogy Laci hol nőtt fel. És ha ő sikertelennek érzi magát, haragszik az elképzelt "brüsszelitákra", akik közül még eggyel sem találkozott, de pontosan tudja, hogy azok lenézik őt, esetleg haragszik a pestiekre, vagy számára idegennek képzelt lényekre... Szerintem erről fontos beszélnünk. Hiába épít hátországot vidéken egy párt, amikor esetleg az ott élők egyik legfőbb problémája a kisebbrendűségi érzés. És igen: hiába csökken rohamosan Budapesten a kormánypártok népszerűsége, ha a vidéki növekedés (amely akár százalékosan nem is jelentős, hiszen sokkal nagyobb a vidék, mint Pest) kompenzálja azt. Úgy tűnik, a demagóg politikai kommunikációval megütötték a főnyereményt.
Lehet haragudni rám a nyílt problémafelvetésért. Talán, akik nem értik, hogy mi a politikai korrektség, vádolhatnak engem politikai inkorrektséggel. Csakhogy annak a kora már véget ért. És egyébként is, nem jó elzárkózva, barátok nélkül, képzelt ellenségekkel élni a világban.
